Dana 12. travnja u Pečuhu naših je troje učenika usvojilo 1. mjesto na županijskom natjecanju “Madarak és Fák napja Országos Verseny”, koje je organizirao ” Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület “.
Članovi ekipe “Baljós Szárnyak”: Jázmin Török, Áron Kovács, Róbert Somogyi.
Prije natjecanja…
Dok smo čekali rezultate, obišli smo “Pintér-kert”.
Osvojeno prvo mjesto!
Ponosni na njih, a sad je ispred njih i državno natjecanje koje će se održati u svibnju.
Za natjecanje ih je pripremila nastavnica Tünde Somogyi.
A nárcizmus hallatán sok embernek azok a személyiségű emberek jutnak eszükbe, akik beképzeltek vagy nagyra tartják önmagukat.
Nem minden nárcisztikus személyt érdekel a kinézet, a hírnév vagy a vagyon.
Ott kezdődik ez az egész, hogy miért “pont” ez a könyv… A mai világban nagyon be vagyunk korlátozva, egymást éltetik/ erősítik a negatív személyek és nagyon nehezen tudod a saját akaratodat hangoztatni, ha másképp vagyis jól gondolkodsz. Legfeljebb magadban, de a társadalomra kivetíteni nehéz, mert úgyis az lesz amit a többség akar.
Akinek nincsen önbizalma, nehezen tud bárhol is érvényesülni. A gond az, hogy sok ember összekeveri az önbizalmat az egóval, illetve a beképzeltséggel. Nagyon nem ugyazant jelenti a két dolog. Én úgy gondolom,hogy amíg képes vagy magadon változtatni vagy a környezeteden szinte kötelességed azt megtenni!
A könyv sok társadalmi problémát is elemez. A kamaszkortól induló folyamatos versengéseket, azt, hogy “minden gáz” ami MA nem menő.
Minden ember szereti/szeretné különlegesnek érezni magát, tehát minden ember valamilyen szinten nárcisztikus is. Egy 1-től 10-ig terjedő skálán, megkülönböztetünk egészséges és egészségtelen nárcizmust. Ránézésből nem lehet kijelenteni, hogy egy extrovertált ember nárcisztikus, vagy, hogy egy visszahúzódó introvertált személyiség cseppet sem nárcisztikus. Valamint az is igaz,hogy nem minden nárcisztikus pszichopata, de minden pszichopata nárcisztikus!
Zavar és ellentmondások…. Példánk egy apa-lánya és annak gyermeke kapcsolatáról szól. Hárman a parkba mennek sétálni, majd a kisgyerek egy idő után hangosan kezd sírni. Az anyuka ezt megunja, majd elhatározza, hogy haza mennek. A lány apja ezen ideges lesz majd így szól – Vigyázz! Mert ha folyton engedelmeskedsz, azt fogja hinni körülötte forog a világ! Mire a lánya dühösen ezt válaszolja – Igen, pontosan így lesz! Szerintem így van jól, szerinted nem?
Kivülről egy apa-lánya vitát látunk, de valójában egy gyökeresen eltérő álláspontról van szó. Az apa szerint könnyű tönkretenni az embereket, míg a lánya szerint mindenkinek kijár az, hogy néha a középpontban legyen. A lány és apja a történelem egyik legrégibb vitájába bonyolódott bele, ami a nárcizmus körül manapság tapasztalható ellentmondások alapjául is szolgál. A könyv mindenképp egy tanulságos, elgondolkodtató megnyilvánulást tár elénk.
Dana 20. ožujka 2024. godine, zajedno sa 7. razredom išli smo na izlet u Budimpeštu. Na stanici smo morali biti u 7.00 ujutro, a vlak je krenuo u 7.20. Nastavnici, pratitelji koji su išli s nama bili su nastavnica Marica, nastavnica Mirjana, nastavnica Vali, prof. Levente i prof. Zoran. Vlak nije kasnio i stigli smo u 10.00. Prvi program bila je predstava u Narodnom kazalištu. Sa stanice do tamo išli smo tramvajem i to preko Dunava. Ispred kazališta smo napravili zajedničku fotografiju sa 7. razredom. U kazalište nije išao samo naš razred, nego je bilo jako puno učenika. Predstava se zvala „Tünde és Csongór”. Unutrašnja aula je bila predivna. Predstava je naizgled bila baš lijepa, ali ne mogu reći je li mi se sviđala ili ne, jer nisam puno razumijela o čemu se radi. Uglavnom sve se radilo o paru, djevojka je mogla izaći samo noću, a momak samo danju. Imali smo jedan odmor od 10 minuta, a ukupno smo bili u kazalištu dva i pol sata. Poslije toga smo krenuli autobusom u „Park groblja Fiume”. Tamo smo pogledali tri mauzoleja jednih od najvažnijih mađarskih osoba: Lajosa Batthyányija, prvog ministra Mađarske, Ferenca Deáka bivšeg ministra pravosuđa, i Lajosa Kossutha bivšeg ministra financija i vojskovođe Mađara u revoluciji protiv Austrije. Park je bio lijep i čist. Sljedeći program je bio zadnji i to je bio trgovački centar „Arena plaza”. Tamo smo dobili slobodno vrijeme od skoro dva sata. Pošto smo morali biti u grupama, ja sam bila s Nati, Bettom, Niki i Rekom. Išli smo jesti u McDonalds i KFC. Jeli smo i pričali otprilike jedan sat. Bilo nam je vrlo veselo. Poslije smo išli u prodavnicu da kupimo nešto za put i došli na mjesto gdje smo se morali stresti s nastavnicima. Odmah smo krenuli na kolodvor. U vlaku smo se igrali i pričali. U Pečuh smo stigli u 21h. Jako mi se svidio ovaj izlet, sigurno će mi ostati u sjećanju.
Jeva Jerman, 8. razred
U srijedu smo išli na izlet u Budimpeštu. Putovali smo vlakom. Kad smo stigli, odmah smo trčali na tramvaj. Tramvajem smo išli do Narodnog kazališta. U kazalištu smo gledali „Csongor és Tünde”. Meni se nije sviđala predstava jer nisam mogao pratiti tko koga voli. Nakon predstave, tramvajem smo išli u „Park groblja Fiume”. Tamo nas je već čekala turistička vodičica. Tamo smo prvo pogledali mauzolej grofa Batthiány Lajosa i njegove obitelji. Jako je bilo lijepo jer smo puno doznali o Batthiányievoj obitelji, na primjer da je njegovo jedino dijete rano umrlo tek kada je imalo 3 godina i to zbog slijepog crijeva. Na grobu Lajosa Batthianyia je bila jedna knjiga u kojem su bili Travanjski zakoni. Nakon toga pogledali smo mauzolej Ferenca Deáka, to je bio malo standardniji, ali veći od Batthányijeva mauzoleja. Nakon toga smo pogledali i Kossuthov mauzolej koji je najveći u cijeloj Panonskoj nizini. To je bio najljepši mauzolej iznutra. Nakon toga smo otišli u trgovački centar „Arena plaza”. U „Arena plazi” sam išao u Burger King i jeo sam jako puno. Nakon toga smo hodali do vlaka. U vlaku smo se igrali i razgovarali.
To je bio naš izlet i ja sam jako uživao.
Mirko Kitanics, 8. razred
U srijedu smo dan proveli zajedno sa sedmim razredom u Budimpešti.
Vlak je krenuo ujutro u pola osam i bili smo uzbuđeni. Puno smo razgovarali u vlaku, pototovo o tome tko će u koju srednju školu. Stigli smo u glavni grad Mađarske u deset. Ušli smo u tramvaj i otišli u Narodno kazalište. Pogledali smo predstavu “Csongor i Tunde”. Bilo nam je teško razumjeti jer je tekst staromodan. Nakon kazališta ponovno smo krenuli tramvajem i otišli smo do jednog poznatog groblja, gdje smo vidjeli grobove poznatih Mađara. Vrijeme je brzo prošlo, ali još uvijek je bilo slobodnog vremena. Tamo sam ručala, šetala se i kupila sam si poklon. Poslije toga smo se susreli s razredom i čekali smo da idemo kući. Već smo svi bili umorni jer je dan bio dug. Jako smo čekali da idemo doma i da sve prepričamo roditeljima.
Krajem godine ponovno idemo u Budimpeštu, što jako čekam!
Otišla je zima, tu je proljeće Što sve životinje čekaju. Tada se priroda budi, Vraćaju se ptice selice, Bude se i sve proljetnice: visibaba, ljubičica, đurđica… Oh, kako volim miris cvijeća! Tada ne pada snijeg samo kiša, Ali skakanje po mokroj travi i po lokvama je dobra igra. Svako proljeće traje tri mjeseca, a meni su 3 mjeseca kratko vrijeme. Uživam u svemu što se zbiva tada. Uskoro je tu Uskrs! Zeki pripremi košaru s travom! A prije uživajmo ovaj proljetni dan!
Učenici 9. razreda na satu hrvatskoga jezika učili su pisati glagoljicu te su svoje radove pripremili za Mjesec hrvatskoga jezika, koji se obilježava od 21. veljače do 17. ožujka. Mentorirala ih je profesorica Valentina Sabolić.
Mira Mođoroši ispisala je stih iz pjesme “Hrvatska pjesma” Augusta Šenoe. Na leptirovu krilu piše: Hrvatska nam pjesma leti.
Zara Krausz napisala je na glagoljici prve dvije strofe Balade iz predgrađa Dobriše Cesarića.
Ruby Sinkovits, Anna Virovecz i Fanni Barta napisale su glagoljicom svoja imena. Pokušajte pročitati koji je čiji rad 🙂
Pročitala sam lektiru Ključić oko vrata. Meni se svidjela zato što je puna različitih događaja. Svako poglavlje ima uzbudljiv zaplet. To me je potaknulo da nastavim s čitanjem. Najdraži lik mi je Suzana jer je uvijek bila vesela i vodila je psa koji je također uvijek bio radostan.
Mislim da je najvrjednija pouka da ne smijemo razgovarati s nepoznatim ljudima jer oni mogu biti zlonamjerni.
Kad bih mogla nešto promijeniti u ovoj knjizi, stavila bih nešto više akcije na početku knjige.
Preporučila bih svima da pročitaju ovu knjigu jer je zanimljiva, zabavna i poučna i ima mnogo akcije u njoj. Ako je ne stignete pročitati do petog razreda, u petom razredu ćete svakako morati! 🙂
